Technokunst /w ROBERT HOOD + Praterei#19 /w RICK WILHITE, CHICAGO SKYWAY & special guest ANDRÉS aka DJ DEZ
Miután sikeresen teljesítettem a záróvizsgámat június hetedikén, itt volt az ideje egy kis "kikapcsolódásnak". A tökéletes programok is adottak voltak: pénteken végre kis hazánkban köszönthettük Robert Hood urat a Technokunst jóvoltából, valamint kedves bécsi barátaim szervezésében Mr. Rick Wilhite ünnepelte a Pratersaunában 53. születésnapján Chicago Skyway (Sean P. Hernandez) társaságában. Megspékelve mindezt, csütörtökön szólt Dietmar kolléga, hogy Rick magával hozza Andrést is, amit csak péntek este fognak bejelenteni a nagyközönségnek. Ez vagány lesz, gondoltam, mivel ráadásnak vasárnap este a Tilos Maratonon kellett játszanom a Dürer kertben. ;)
Legnagyobb sajnálatomra kedves párom térdsérülése miatt otthon kellett, hogy maradjon, de nyugodt szívvel engedett el, "érezd jól magad, megérdemled" felkiáltással. :) 8 után nem sokkal el is kezdődött az alapozás, majd 11 után már érkezés a hajóra.
Isu hathatós (és mint minden alkalommal, kőprofi) bemelegítése után 1-kor állt be a pultba emberünk, és megkezdődött a (sajnos csak) két órás kaland. Az első perctől érezhető volt, hogy nem lesz piskóta a dolog, emberünk egyre keményebben kezdett pakolni, növelve a BPM-számot; vegyítve a minimaltechnot (vigyázat, az igazit! ő tudja, milyen az) a klasszikus detroiti hangzással; néhol 1-2 house közeli darab beszúrásával, mely szemlátomást nem aratott osztatlan sikert, ám mi rendkívül élveztük! Volt New Order, Joey Beltram (az Energy Flash 20 év alatt semmit sem vesztett a fényéből), Richie Hawtin, Lil' Louis, saját szerzemények; minden, ami két órába belefér. Nézzétek el nekem, hogy nem írok több track címet, de technoban nem vagyok akkora ász, inkább csak felismerek sok zenét, de a címét nem tudom :P
Majd ugye 3-kor (mikor páran már kezdtünk elemelkedni a földtől) hirtelen vége lett a műsornak. Hatalmas taps, de a főpap nem állt vissza, hanem udvarias intéssel távozott. Itt volt az idő, hogy mindannyiunk Dorkája a maradék energiát is kiszedje a bulizókból. Az emberek egy része szépen morzsolódott le (én negyed hatig bírtam), de egy mag megmaradt, akiket tudtommal hat után kellett már kizavarni a hajóról ;) Összességében nekem zeneileg eddig ez a Technokunst jött be a legjobban. Aztán majd Rolando után meglátjuk, mi lesz a vélemény, ugyanis ő 2009-ben a Berghainban "maradandó sérüléseket" okozott, tehát minden okom megvan az "aggodalomra"!
Hat után nem sokkal, megfáradtan estem be az ágyba Ronika mellé, aki félálomban megfogadta, hogy egy után kelt :) :)
A felkelés kicsit lassabban ment; több, mint egy órámba telt, hogy magamhoz térjek, így az "egy órára bekukkantok az A38 teraszra" tervemnek lőttek :( Zuhany, kaja, gyors e-mail checking, pár nagy puszi asszonykának és már indulhattam is a Népligetbe a buszhoz. Induláskor még egy kis konfliktus (pár arcot nem igazán akartam felengedni a buszra, nem voltak olyan állapotban, erre ők a busz elé álltak, az ablaktörlőre rakták a sapkájukat stb), aztán mehettünk. A BKV-n utazás alatt átfüleltem pár Chicago Skyway megjelenést, a három órás buszúton pedig először egy pár évvel korábbi DJ Dez mix-szel, majd egy elég rossz minőségű, de remek zenékkel bíró januári Rick Wilhite szettel (és egy citromos Gösserrel) alapoztam meg a hangulatomat, miközben a buszon a Spanom csaja című filmet vetítették, amihez szerencsére angol felirat is ment, így jó zene közben jókat szakadhattam a sztorin.
Tíz után nem sokkal érkeztem meg a Pratersternhez, ahonnan 10 perc séta a Pratersaunához bevezető utca, onnan pedig még 10 perc a srácok lakása. Mivel időben voltam, gyorsan lecsekkoltam, de nem voltak otthon, így vissza a bevezető utcához, és fél 11 után már a helyszínen is voltam. Gyors bejutás (főleg, hogy még nyitva sem volt a hely ---> thx, Chris! :) ), és lám, a srácok már benn, Felix épp a medencében úszik (szerinte a víz és az idő is megfelelő volt hozzá)
Mr. Wilhite akkor pakolgatta ki a cuccait a nagyterem pultjában, és legnagyobb meglepetésemre a soundchecktől kezdve ő el is kezdte tolni a zenéit, régi diszkók ezerrel, Chaka Khan meg minden jóság, aztán szépen át soulful house-ba. Mi közben a medence mellett szürcsölgettük a söreinket, amikor is kiderült, hogy pénteken Moodymann volt Bécsben egy nagyon privát születésnapi bulin. Ejj, mondom. Aztán szó volt a következő fellépőkről, igen, júliusban a DJ-Kicks turné keretein belül ismét MCDE náluk, augusztusban pedig a 21. Praterei-n egy év elején nálunk is járt művész teszi majd tiszteletét (erről majd időben ;) ) A Glass floor-on ezalatt Dez rakosgatott szolidan pár trekket. Az emberek lassan szállingóztak, benn inkább csak lézengtek, szinte mindenki a medence mellett beszélgetett, iszogatott vagy tömte magába a jóféle sültkrumplit.
Benn Rick picit leállt és a helyére beállt Sean, aki meglepetésemre folytatta a soulful-osabb vonalat egészen egy órán át, aztán átváltott picit modernebb irányba, de ekkor megláttam Dominiq pajtást a kisterem pultjában, így odamentem. Egy rövidet b2b-ztek Felix-el, ám ekkor ismét megjelent Dez, és ők illedelmesen átadták neki a terepet. Ekkor hegyomlás fekete barátunk elkezdte finom szkreccselési technikáját bemutatni J. Dilla és egyéb okosságokat váltogatva másfél percenként. Egy ideig ott voltam és gin tonic-ot szürcsölgetve bólogattam a pult mellett, ám egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultam a nagyterem felé, ahol ismét szülinaposunkat láttam a pultban, aki az ekkora már jócskán megtelt nagytermet hergelte egy picit magasabb tempójú detroit house-okkal. Lehúztam a piámat, "még gyorsan WC, utána úgy se akarsz majd sehova menni" belső utasítással egy pillanatra kiszaladtam, és onnantól egészen reggelig talán 2x mozdultam el a helyemről.
Ezután következett ugye a legjobb rész: Rick jócskán belemelegedett a szettjébe - a pultban amúgysem volt éppen hideg, sokszor kellett törölnie a fejét. Sokszínű szettjével teljesen megőrjítette a közönséget, ide-oda váltogatta a tempót és a stílusokat, klasszikus housetól a mai soulful-on át az acidig és popzenei re-editekig. Talán az egyik legdurvább húzása egy (asszem) Ron Trent számnál a lemezjátszó kikapcsolása, majd a Harmadik típusú találkozások jól ismert orgonaszólamára a "Jesus Loves The Acid" +3-ra felpiccselt nyikorgása volt, amikor Sean-nal tágra nyílt szemekkel néztünk egymásra, hogy "uhh figyeld már a szülinapost mit múvel". Némi Blackwater együtténeklés, mindenki üvöltötte, hogy "Open your heart, open your mind and let your love flow like the sunshine". 1 perc Strings Of Life, aztán megint soulful témák, iszonyat szaxofon témák cd-ről, Isten tudja mik lehettek azok a zenék. Emberünk megfeszített mellkassal, az égbe tekintve, a filtert és a potikat majd' kitépve a keverőből élt együtt minden egyes másodpercben a zenével, közvetítve az az iránti mérhetetlen szeretetét az ott bulizók felé.
4 óra magasságában egy kis pihenésre volt szüksége, ezért Sean-nak vissza kellett picit állnia a pultba. (Itt köszöntem rá az öregre, boldog születésnapot kívánva neki és közölve, hogy a szomszéd országból ruccantam ki miatta, erre ő nemes egyszerűséggel a nyakamba borult :D ) Szóval, Illinois-ból érkezett pajtásunk ismét folytatta az előtte kitaposott vonalat, egészen 3 szám erejéig, mikortól elkezdte azt, amire az elejétől kezdve vártam: beindult az igazi chicago style, csak úgy fröcsögtek mindenhonnan a 303-ak, Dance Mania, Cajual és egyéb nyalánkságok, néha már arra gondoltam hogy vajon Sean tisztában van-e azzal, hogy mindjárt kivégez 1-2 embert a tánctéren :) A Nuttin' Nyce - Nasty Girl Cajmere remixénél, mikor minden sáv fenn van, a kontroll már annyira erősen szólt, hogy hirtelen párszor megugrott a tű, ezen ismét összenézve jól elszakadtuk magunkat... A Ron Trent - Altered States-nél már láttam, hogy világosodik, a party.at fotósa éppen a pulttal szemben ugrált, szinte önkívületben lóbálva a fényképezőgépet.
Majd visszatért Rick, és még egy bő fél óráig kényeztette a közönséget, többek között egy Estelle - American Boy és egy MAW - Diamond Life átirattal, ami az akkor még negyedházon futó klubban osztatlan sikert aratott, már 1-2 pultoslányt is az első sorokban láttam táncolni ;) aztán jeleztek, hogy sajnos ennyi volt a móka mára, zárul Ricki mókatára. Még egy Cassio Ware belefért a végére, taps, aztán redőny le. Pont, mikor már lassan ideje lett volna a buszomhoz indulni.
Rick még pakolt, tőle elköszöntem a pultban, többiek Andrést és Seant kísérték a taxihoz, ott mindenkitől elbúcsúztam én is és megköszöntem a remek estét. Még a "Jó éjszakát"-ot gyorsan megtanítottam Felixnek, aztán rohanás a buszhoz, ami persze megint fél órával később indult.
11 után estem haza, útközben aludtam egy másfél órát, meg még otthon kicsit több, mint négyet, aztán Tilos Maraton. Ott jól bekajáltunk, némi élménybeszámoló és egy rövidke szett után hajnal 3kor zárás. Ideje volt pihenni ;)
